Erotikus üzlet nyílt városunkban. Ez jelen esetben csak annyiban fontos, hogy újra generált bennem egy gondolatot, ami már többször is foglalkoztatott, de nem volt apropója, hogy megírjam. Ezúttal élek a lehetőséggel és eme hírfoszlányhoz csatolva megosztom a kedves olvasókkal.

  A tolerancia, valamiért magától értetődően a cigány kisebbség elfogadásával egyenlő a magyar köztudatban. Egy országos kampány célozta meg az említett kisebbség elfogadását, olyasmi szlogennel, hogy összetartó társadalomért! A tolerancia színház is kiemeli a roma művészeiket, tehetségüket vitathatatlannak tartva. Ezt nem is kétlem, de úgy vélem, hogy a tolerancia annál nagyobb eszme, hogy bármely kisebbségre is leszűkítsük, még akkor is, ha nem lehetünk mindennel és mindenkivel szemben egyformán toleránsak.
Egyértelműen deviánsnak tartja a társadalom azokat, akik szex-shopokba járnak, főképp, ha szexuális beállítottságuk extrémen szélsőséges, nem is beszélve a homoszexuálisokról. A fővárosban szinte minden sarkon található ilyen üzlet, egészen természetes dolognak tartják.
S bár nem tudom, de gyanítom, hogy városunk lakóinak nagy százaléka, szinte felháborodással fogadta – ha egyáltalán tud róla - a kereskedelmi paletta eme új gyöngyszemét. Még azt sem tartom kizártnak, hogy az is elutasítóan beszél róla, aki napszemüvegben és kapucniban besétál, talán még vesz is valamit, de rettegve attól, hogy meglátja valaki, esetleg felismerik. A társadalom ezt várja el tőlünk, évtizedek- századok bevésett normáival nagyon nehéz szembeszegülni. S még ha nem is mi gondoljuk rossznak, helytelennek az érdeklődésünket, vagy akár a szexuális beállítottságunkat, akkor sem vállaljuk fel. Nem vállaljuk fel, mert a társadalmi szerepelvárások, amiket környezetünk olykor csak ránk erőltet, ezt nem engedik.
Úgy tűnik a települések mérete, és a tolerancia mértéke között egyenes arányosság van. Budapesten például természetes melegnek lenni is, elég gyors ahhoz a város, hogy ne legyen probléma a konzervativizmus. Szórakozóhelyek várják tárt karokkal azokat, akik szeretnének úgy eltölteni egy estét, ahogy heteroszexuális társaik, egy olyan közegben, ahol ezt megtehetik. Nem utolsó sorban ez komoly üzleti lehetőségeket is rejt magában, de azt gondolom, tolerancia nélkül ez sem működne.
Persze nem szeretnék abba a hibába esni, hogy összetévesztem a toleranciát a nagy fokú érdektelenséggel, mert vitathatatlan, hogy ebből is elég sok adatott a főváros lakóinak, de kétség kívűl szükséges is a mindennapi „túléléshez”.
Ugyanakkor egy kisvárosban hajlandó az ember – amellett, hogy teljesen intoreláns – azt hinni, hogy nincs is kivel szemben elfogadást tanúsítani, hisz ezek a „bűnös dolgok”, csak a nagyvárosok sajátja, hiszen amit annyira nem látunk, az nem is létezik. Ami pedig nem létezik, azt nem is kell elfogadnunk…