Közeleg a karácsony, már csak pár nap, ám még mindig nincs késő az ünnepi hal megvásárláshoz. Nem feledkezve meg a még mindig legnépszerűbb pontyról sem, ajánlunk néhány igazán ízletes hazai halat, amelyek megfelelően elkészítve igazi fénypontjai lehetnek a karácsonyi vacsorának.
Halat venni karácsonyra az utolsó pillanatban is ér, sőt majdnem kötelező. Természetesen mindenáron ne vegyünk meg mindent, ha nem találunk friss uszonyosokat, akkor inkább halasszuk el halvacsoránkat. A ponttyal, időnként a harcsával, könnyű dolgunk van, az esetek jelentős százalékában még úszkálnak az akváriumban, amikor kiválasztjuk őket. Más fajok azonban jobblétre szenderülten várják első lépésüket a konyha felé vezető úton. A friss hal kopoltyúívei élénkpirosak, pikkelyei nedvesek, síkosak, de sohasem nyálkásak és nem is szárazak, szemei még nem estek be és nem is opálosak. A friss filék rugalmasak, nedvdúsak, még nem ereszkedtek meg és nem is száradtak ki. E jegyeket nagy biztonsággal szemre is felismerjük, de ha bizonytalanok vagyunk, akkor ne restelljünk felemelni egy-egy kopoltyúfedőt, vagy megtapintani egy-egy kívánatosnak tűnő halat, megállapítandó frissességét.
Ha megtaláltuk a megfelelő egyedet, és még él a halászlébe, vagy rostra való, akkor hamar váltsuk meg szenvedéseitől. Figyelmesebb halkereskedők, de még a bevásárlóközpontok eladói is gyakran maguktól felajánlják segítségüket, fogadjuk el. A következő lépés a hal megtisztítása. Amennyiben ezt gyorsan és tisztán akarjuk elvégezni, tekintsünk el a pikkelyek kapargatásától, és válasszuk a nyúzást. Ami csak elsőre tűnik ördöngösségnek, valójában nem az. Elég egy nem túl mély vágást ejteni a kopoltyú ív mögött, lehetőleg minél közelebb hozzá, és egyet a hátúszó mentén a fejtől egészen a farokig. Pontosan látni fogjuk a zamatos halhús és a bőr határvonalát, amit egy megfelelően éles és hegyes késsel elválaszthatunk egymástól, majd egy lassú, de erős és határozott mozdulattal lefejthetünk a hal oldaláról. Utána már csak a másik oldal, és a belsőségek eltávolítása marad.
Ugyanilyen könnyen el lehet sajátítani a filézést és a filék szálkamentessé tételét is. A filézés, elsősorban süllő és a pisztrángsügér, más néven fekete sügér esetében, megelőzheti a tisztítást. Ekkor a filéket a "bőrös" felükre fektetjük és egy éles és hajlékony kés segítségével, miközben a szeleteket kissé lefelé szorítjuk, a pikkelyes bőrt elválasztjuk a hústól. Akárhogy is döntünk, a filézéshez hasra kell fektetni a halat, majd a gerinc két oldalán, szintén fejtől a farokig két hosszanti, és mély, egészen a gerincig tartó bevágást ejteni. Majd oldalanként kicsi, de határozott vágásokkal le kell fejteni bordákról a húst. A kész filé azonban még nem szálkamentes, csak hasi része az, amit le is választhatunk, és felkockázva halászlébe is főzhetjük.
A rettegett ipszilon szálkák azonban még egyben vannak, kétféleképpen szabadulhatunk meg tőlük. Az első eset az egyszerűbb, nem kell mást tennünk, mint a "bőrös" felére fektetni halszeletünket, és olyan sűrűn, amilyen sűrűn csak lehet, egészen bőrös feléig átvágni, beirdalni a filét. Hallani fogjuk, ahogy elroppannak a kellemetlen szövetmerevítők, a szálkák. A másik mód több türelmet és gyakorlatot igényel, mert ki kell vágni a filéből a szálkákat, amelyek vonala meglepően jól követhető egy alkalmas filéző kés segítségével. A lazacfilékből e szálkákat filézés után fogó segítségével távolítják el, ám ott könnyebbséget jelent, hogy e szálkák egyenesek, és valóban könnyen engednek.
Az édesvízi halak mások, de legalább annyira ízletesek mint egy lazac. Elsőként ott van a patakok királynőjeként emelgetett pisztráng, amelynek őshonos hazai változatával, a sebes pisztránggal még jobb piacokon is ritkán találkozunk. Eredetileg Amerikából származó rokona, a szivárványos pisztráng gyakoribb, megoldott tenyésztésének köszönhetően. A Magyarországon kapható pisztrángok jelentős része a szilvásváradi tenyészetből való kitűnő minőségű, jó ízű hal, amelyeket illik Szalajka módra is elkészíteni. A pisztrángot soha ne alázzuk meg azzal, hogy rántott halat készítünk belőle, nemesebb annál. Lehetőleg süssük egészben, roston, vagy kevés olajban, készítsük mandulával. Az ínyencek kékre is főzhetik.
A süllő - amelyet életmódja miatt a vizek emberei az éjszaka királynőjének neveznek - már bírja a hagyományos panírt. A rostot, egyben sütést azonban ő is jobban kedveli, de lehet a süllőt gombával, tejszínnel együtt párolni. Lehet még ezen kívül, akár a csukát, szalonnába göngyölni, azzal megtűzdelni és úgy elkészíteni. A süllőfiléket szokás azonban csak a pikkelyes felükön, azt restre sütve is elkészíteni, ilyenkor hagymalekvár és párolt zöldségfélék illenek hozzá.
S ha már csuka, akkor pörkölt, esetleg paprikás. Vagy inkább töltött csuka, amely többféleképpen is készülhet. Az első variáció szerint a halat a háta felől bontjuk és tisztítjuk meg, majd a megfelelő, májas, gombás vagy sajtos töltelékkel szépen megtöltjük, és gondosan összetűzzük. Ugyanezt elvégezhetjük a has felől is, de ott vékonyabb a hús, könnyebben szétesik a hal. A másik variáció szerint meg kell nyúzni a csukát mégpedig úgy, hogy feje a sértetlen bőrön maradjon. A kinyert húst meg kell főzni, szálkátlanítani, befűszerezni és visszatölteni a bőrbe ügyesen. Majd a sütés, és a szeletelés következik jófajta mártás kíséretében. Figyeljünk rá, hogy a csuka íze vadabb, bírja az erősebb fűszereket is. Húsa viszont szinte száraz, roppanó, az átlagosnál több zsiradékot is elbír.
Nem így az alapból nagyon zsíros harcsa, ott vigyázni kell a sütőközeg adagolásával. Ha erre figyelünk, akkor a harcsa nagyon sok étel alapjául szolgálhat. A nagyobb egyedekből akár steaket is lehet készíteni, lehet rántani, és a bátrabbak karajhoz, vagy vesepecsenyéhez hasonlóan tölthetik is. A klasszikus étek harcsából azonban nem más, mit a harcsapaprikás kapros, juhtúrós galuskával, de az utóbbi helyettesíthető tésztával is. A nagybajuszú hal megállja helyét roston, kockázva nyársra tűzve és a halászlében is. Mivel a legnagyobbra növő hazai halfaj húsa gyakorlatilag szálkamentes, halászlébe is kiváló. Hasonlóan lehet felhasználni az itthon szintén tenyésztésbe vett afrikai harcsát, annak húsa azonban kevésbé zsíros, mint hazai rokonának, és tömörebb, rugalmasabb is annál. Talán ezért az egyik legalkalmasabb halfaj a füstölésre. A halfüstölés szintén nem ördöngösség, már lehet kapni házi halfüstölőket, amelyek segítségével szinte percek alatt lehet az asztalra varázsolni a friss, meleg halfalatokat, amelyek hidegen, sok zöldsalátával is elrepítik a fogyasztót a hetedik mennyországba.
A halak között is ínyencségnek számít a tokfélék családjába tartozó kecsege, amely itthon leginkább a folyóvizekből kerül a halászok hálójába. A kecsege igazi őskövület, majd' a cápákkal egyidős, ezt bizonyítja részaránytalan farokúszója és gerinchúrja. A kecsegének a többi hallal ellentétben, nincs se gerince, se pikkelye, vérttel viszont rendelkezik. Ezért sorolják a vértes és porcos halak közé. Mindez azonban semmit sem von le a kecsege értékéből, ellenkezőleg, sárga húsa omlós és üde. Tisztításánál a vértekre ügyelni kell, mert élesek, és könnyen elvágják az ember kezét, kis odafigyeléssel viszont könnyen lepattinthatók. A kecsegét a süllőhöz hasonlóan lehet egybesütve az asztalra varázsolni, kellő mennyiségű fokhagymával ízesítve kevés olajon megsütni. Az értőknek mégis azt ajánlanánk, hogy többféle gombából készített gombamártásban fürösszék meg a kecsegefiléket, úgy tálalják.
A különlegességek után nem szabad megfeledkezni legnagyobb mennyiségben fogyasztott halunkról, a pontyról. Előnyös tulajdonságai közé tartozik, hogy nem csak karácsonykor, hanem egész évben hozzá lehet jutni, és ha élve vásároljuk, minősége mindig kifogástalan. További nagyszerű tulajdonsága, hogy a halászlé elengedhetetlen alapanyaga, és bár lehet végszükség esetén ponty nélkül is hallevet főzni, nemzeti eledelünk mégis csak a ponttyal az igazi. A pontyot a halászlén túl leggyakrabban rántják. Ezt a műveletsor azonban meg lehet fűszerezni, néha szó szerint is, mert a patkókat nem csak sózni lehet, hanem különböző fűszerekkel ízesíteni is. A fűszereket a lisztbe is bele lehet keverni, de pácolással is átitathatjuk aromákkal a pontyszeleteket. A halakhoz, így a pontyhoz is nagyon jól illik a fokhagyma, a gyömbér, a fehérbors, borsikafű, a paprika, és bizonyos esetekben a curry, illetve a rozmaring és a torma, utóbbi leginkább natúr, vagy narancsos tormamártás formájában.
