Kárpáti Zoltánnal új üzletének megnyitása alkalmából beszélgettem, életének fontosabb állomásairól, szakaszairól, az útról, amely a mához vezetett.

Kétségtelenül elfoglalt üzletember, nehezen tudtunk időpontot egyeztetni, s mikor végre sor került rá, akkor is kevés időnk volt az interjúra. Mindez nem is csoda, hiszen minden kedves olvasó számára ismert, milyen széles skálán mozog a Kárpáti Kft. tevékenységi köre. Érthető hát, hogy mindig akad tennivaló.
Ennek ellenére nem ideges a még rá váró munka miatt, nyugodtan és kifejezetten szerényen válaszol kérdéseimre. Megérkezésekor ez a szerény emberségesség érződik az irodában, hisz az ott dolgozókat kedélyesen üdvözli, nem feszélyezi őket „főnökük” belépése…

A Kft. fő tevékenysége az árufuvarozás. Kétségtelen, hogy ez tulajdonképpen egy logikus fejlődés eredménye, ugyanis Kárpáti Zoltán 1986-ban egyéni vállalkozóként foglalkozott teherfuvarozással.
Azelőtt 1974-86-ig autószerelőként dolgozott, mint alkalmazott, s megfordult a Flexumnál, s a Vagongyárban is. Egy adódó lehetőséget meglátva s azt kihasználva 1989-ben a győri Mercurius utazási iroda egyik alapító tagja volt. Ez már kevésbé vág a korábbi „fuvaros profilba”, de Kárpáti úr szerint az adódó lehetőségeket fel kell ismerni és belevágni.
Így tett a pékség esetében is, hiszen szintén ’89-ben „lecsaptak” egy kiadó péküzemre, mondván:

„…kenyér mindig kell.”

1992-ben alakult az egyéni vállalkozás Kft.-vé, és foglalta magába a már említett fuvarozási és élelmiszer kiskereskedelmi ágazatot. Három alapító taggal indult a Kárpáti Kft., közülük egy külföldi barát 1996-ban kilépett. Kárpáti Zoltán valamint felesége, Kárpátiné Kugler Erzsébet folytatták megkezdett útjukat a siker felé…

A következő évben a vendéglátás is bekerült a Kárpáti Kft. egyre bővülő tevékenységi körébe.1993-ban megépítette a Nábob Éttermet, amit ma már lánya, Kárpáti Angéla vezet. Így lett igazán teljes a családi vállalkozás.
2005-ben egy taxi szolgáltatással is bővítették a szolgáltatói palettát.

A siker titkát a folyamatos megújulásban látja Kárpáti Zoltán, és a megújulás időzítése is fontos.

„Akkor kell újítani, mikor valami nem megy. Vagy bezár az ember, vagy megújul.”

 Természetesen az újításra sok minden más is ösztönözte. Az új pékség, üzlethelyiség épülete amellett hogy roppant impozáns, az EU-s normáknak is megfelel. Hiszen nemzetközi szabványok is meghatározzák a működést, amiknek maradéktalanul meg kell felelni. Ugyanez igaz a Kft egyéb tevékenységeire is.
Az új üzletben a pékáruk, üdítőitalok és egyéb élelmiszeripari termékek széles kínálata mellett kávézó is helyet kapott. Az üzlet berendezése is modern, valósággal élmény a vásárlás. A már ismert áruk teljes skálája megtalálható kínálatában.
Az üzlet csakúgy, mint „elődje” non stop nyitva tartással üzemel. S modern, a tekinteteket csalogató homlokzatával, kellemes „fogadtatást biztosít” a városunkba látogatók számára.
Számomra úgy tűnik, hogy a sikerben szerepe volt a „több lábon állásnak” is, de interjúalanyom mégsem ért ezzel teljesen egyet.

„Nem nevezhető ez a szó szoros értelmében több lábon állásnak. Akkor lenne erről szó, ha több különböző profilú cégem lenne, s csak a belőlük származó haszon forgatásával foglalkoznék. Jelen esetben problémásabb a helyzet, ugyanis mindegyik üzletág egy teljes embert kíván. Igaz, mindegyiknek meg van a felelőse, vezetője, s én ellenőrzöm, esetleg ötletekkel, javaslatokkal állok elő, mégis rengeteg energiát felemészt. Azért persze nem panaszkodom…”

Arra a kérdésre, hogy miként látja a mai fiatalok helyzetét, mit gondol, van-e esély egy hasonló karrier befutására, a következőt válaszolja.

„Merni kell lépni, ha észre veszünk egy lehetőséget, de nem szabad türelmetlennek lenni. Ha valaki azt hiszi, hogy nyit egy üzletet, és holnapután már a Bahamákon nyaral, az téved. Idő kell a sikerhez. Mögöttem 20 év munkája áll.”

Ezt már hallottuk - gondolom magamban. Egy szintén sikeres üzletember szájából. Kicsit sajnálom is, hogy mindketten így látják, ugyanis jómagam is rendelkezem a mai világ nagy hibájával, a türelmetlenséggel. De ne feledjük, ha lassan, de biztosan haladunk, nem veszt semmit szépségéből a célhoz vezető út, sőt. Sokkal jobban élvezzük, mert magunkénak érezhetjük minden pillanatát. Ezzel szemben, ha túl gyorsan haladunk, csak elsuhannak mellettünk a történések, és az sem biztos, hogy képesek leszünk a célban megállni…