A Ki birtokolja a Földet című könyv az első átfogó összeállítás a Föld 197 államának és 66 egyéb jogi státuszú területének tulajdonviszonyairól. A könyv egyik legérdekesebb konklúziója, hogy általában az állam a tulajdonos, még ha a magánszemélyek korlátlanul birtokolják is az ingatlanjaik által elfoglalt területet. Az összegzésből kiderül, hogy az angol királynő, mint a Brit Nemzetközösség 33 tagállamának jogi értelemben vett feje, legális tulajdonosa 26.400 millió négyzetkilométernek, ami nagyjából a bolygó szárazföldjeinek egy hatodát jelenti, s melynek értéke k.b. 17.600 milliárd angol font.

Az ír származású Cahill írásában kifejezetten nagy terjedelmet szentel szülőhazája viszonyainak, melynek során rámutat, hogy megállapításait többek között a témát érintő törvények megreformálására irányuló kísérletek is igazolják. „Az ír alkotmány értelmében az ország lakosai nem tulajdonosok, hanem feudális bérlők! 2006-ot írunk! Írország 85 éve független, 57 éve köztársaság! Az írek csakúgy, mint az angolok, kanadaiak, ausztrálok, új-zélandiak és a többi koronagyarmatok területeinek lakosai nem a tulajdonosai földjeiknek” – írja a szerző. A kialakult helyzet oka egyfelől, hogy a Brit Királyság törvényei a feudális jogviszonyokról még ma is élnek, másfelől, hogy ezeket függetlenségük elnyerésekor a földekkel együtt örökölték a fent említett, korábban a királysághoz tartozó területek. Az már csak hab a tortán, hogy ezek az országok alkotmányukban deklarálták, hogy uralkodójuknak a hatalmon lévő angol királyt/királynőt ismerik el, aki ezáltal jogot formálhat a korábban az államoknak átadott területekre.[img1]

Persze, mondhatnánk, ezek csak formalitások, de a szerző több példát is felhoz annak bizonyítására, hogy ez így egyáltalán nincs rendben. Például a rendkívüli helyzetre hivatkozva ezeknek a törvényeknek az alkalmazásával sajátította ki a II. világháború idején az angol kormány az ország egy hatodát. Ugyanígy járt el nemrégiben a Robert Mugabe fémjelezte rezsim Zimbabwéban, amikor megfosztották földjeiktől a fehér farmereket (Zimbabwe is a brit korona része volt). A veszély tehát fennáll, mert bármikor bekövetkezhet egy nagyobb nemzetközi konfliktus, ami alkalmat ad az ilyen intézkedésekre – állítja a szerző –, s élő veszélyforrásként a terrorizmus fokozódását említi meg.

Forrás: Observer