Egy éven belül megduplázódhat a hazai szélerőművek mennyisége. Miután azonban a tűzhöz közel állók az engedélyekkel jól megszedték magukat, az állami szervek pótdíjakkal sújtják az energiatermelőket. A magyar szélabszurd: míg gázban az oroszoktól függünk, szélerőmű fronton a spanyolok tarolnak nálunk.

Mosonmagyaróvár melletti szél erőmű parkok szeles időben annyi villamos energiát termelnek, mint a kiskörei vízerőmű - hökkent meg minket Tóth Péter, a Magyar Szélenergia Társaság elnöke. Nem kell hozzá tó, duzzasztás, csak szél, erőművek és persze engedélyek. Ez utóbbival van baj.

Pedig szélerőművet gyorsan lehet építeni: három nap kell ahhoz, hogy az óriási szerkezetet hatalmas, legószerű elemekből összeállítsák. A szélgenerátor közelről furcsa, légcsavaros repülőgépre hasonlít, melynek szárnyait véletlenül rossz helyre, az orrára szerelték. A méreteket jól érzékelteti, hogy míg egy Boeing 747-es szárnyainak 64,4 méter a fesztávolsága, addig a szélerőműé 90 méter. Az alul zöldre színezett betontornyokba vastag fémajtó vezet, ám míg kívül az aranymetszés szabályai alapján alkotják meg a szélgépeket, bent szigorú célszerűség ural mindent.

A számítógépes vezérlőszerkezet feliratai spanyolul vannak, mivel a legnagyobb magyarországi beruházók a szélnagyhatalomnak számító ibériaiak. A 78 méter magas toronyban két személy felhúzására alkalmas szerelőlift is van, csakhogy a felvonóból kiszállva még 15 métert kellene másznunk a magasban egy fémlétrán az övünkre erősített biztosítókötéllel, majd hason becsúszni a lakókonténer nagyságú gépház alján lévő szűk nyíláson. Így aztán lemaradunk a páratlannak ígérkező látványról, nem csodálhatjuk meg a magasból az innen 15 kilométerre levő 800 burgenlandi szélturbinát.

Az osztrákoknak könnyű, nekik vannak vízerőműveik" - mondja Grabner Péter, a Magyar Energia Hivatal engedélyezési osztályvezetője; és ahhoz, hogy megértsük, hogy jön a szélhez a víz, előbb azt kell átlátnunk: az energiahivatal nem örül annyira a szélparkok rohamos terjedésének. Ahogy Grabner fogalmaz: a fokozatos és óvatos fejlesztés mellett érvelnek. A széltorony ugyanis nem mindig képes energiát termelni. A mieink lapátjait most 36 kilométeres óránkénti szél mozgatja a magasban, pedig lent nem érezzük túl erősnek a lökéseket. A lapátok csúcsa ilyenkor 200 kilométer/ óra sebességgel hasítja a levegőt. Ám ez nincs mindig így, a szélkerekek megmozdításához legalább kilenc kilométer/ órás fuvallatokra van szükség, ha pedig a széllökések ereje eléri a 80 kilométer/órát, akkor a turbinák automatikusan leállnak és "kifordítják" szárnyaikat, vagy is csak az élüket mutatják a szélnek. A Mosonmagyaróvár melletti szélparkok egyik pillanatban a vízerőműveknél több energiát termelnek, a másikban annyi áramot sem adnak a villamoshálózatba, amellyel egy hősugárzó működtethető lenne.

Ahol tehát sok a szélerőmű, ott másként kell megszervezni az energiaellátást. A szélerőművek mögé "szélcsenderőművekre" is szükség van, melyek akkor lépnek működésbe, ha a széltornyok leállnak. Márpedig a hagyományos áramtermelők nem tapsolnak azért, hogy úgy ugráltassák őket, ahogy a szél fütyül. Az osztrákok ezt úgy oldják meg, hogy ha nincs szélenergia, akkor rákapcsolnak a vízerőművek, és nem keletkezik zavar a rendszerben. Nálunk viszont nincsenek nagy vízerőművek.

Az első gondok mindjárt az engedélyeztetésnél jelentkeztek. 2006 óta a magyar rendszer a parlament jóvoltából a német és az osztrák áraknál is kedvezőbb tarifán veszi át a szélenergiát, emiatt óriási lett a befektetői érdeklődés. A Magyar Energia Hivatal hirtelen 1200 MW körüli, vagyis majdnem három paksi atomerőműves blokk kapacitásának megfelelő engedélykérelemmel találta szemben magát. A merev, elavult technológiájú magyar energiahálózatot pedig nem lehetett ennyire kitenni a "széljárás" szeszélyeinek, hiszen amíg Paks 90 százalékban, a szélerőművek éves szinten csupán 25 százalékban képesek kihasználni a kapacitásokat. Így az akkori ismeretek alapján 330 MW-ban korlátozták a szélerőművek teljesítményét, az engedélyeket kiadták, emiatt azóta nem lehet újakat szerezni.

A következmények drámaiak. Hoffmann László, a spanyol-magyar Ener gy Corp Hungary Kft. igazgatója egyenesen azt állítja, hogy ma már mind össze két olyan társaság van, amely magának kérte az engedélyeket. A többi mind vásárolta, persze nem önmagában, hanem a cégek tulajdonrészével együtt.

Innentől azonban már tapintatosan hallgatnak arról, hogy egy 2 MW-os szélerőműhöz tartozó papír mennyit ér - a Magyar Narancs mindenesetre 150 millió forintról tud. Érdekes adalék, hogy a hivatal az engedélyezett megawattok közel felét egy vállalkozói csoportnak adta ki - a Calliscsoport mindjárt 80 szélkerékre való engedélyt kapott. Ezek zöme anélkül került tovább a cégek tulajdonrészeivel együtt, hogy a lapátok egyet is pördültek volna. A hivatalos változat szerint persze nem az államilag támogatott kvótákkal kereskednek, hanem "a spanyol Iberdrola energetikai fejlesztését hazánkban a Callis energetikai fejlesztőcég koordinálja".

Ez magyarázza azt is, hogy ugyan már két éve kiadták az engedélyeket, széltornyok korábban alig épültek. Most viszont mindenfelé szélturbinák nőnek ki a földből. A hivatalos szereplők úgy viselkednek, mintha a magyar szélerőműparkok rohamos elterjedését lehetővé tevő hazai szabályozás kialakításánál "baleset" történt volna, melynek következményeit folyamatosan el kell hárítani. Tény, hogy az energiahivatal eddigi tevékenysége során sosem került olyan helyzetbe, mint most. Az engedélyezési eljárás miatt tömegével indultak bírósági eljárások ellene. A "korrekció" része az engedélyezés 330 MW-os korlátnál való "befagyasztása", de a megtermelt áramért járó pénzek pótdíjak formájában való visszaszedése is.

A magyar szeleseknek ugyanis idén januártól a meteorológusokat meghazudtoló jövőlátó képességgel kellene rendelkezniük. Hétfőn reggel kilenc órakor meg kellene mondaniuk, hogy például kedden éjfél előtt negyedórával mekkora szél fog fújni közel 100 méter magasban. (Egy dán szélerőművesnek elég egy órával előbb tudni, "honnan fúj a szél".) Ha egy adott negyedórában 30 százaléknál többet tévednek, akkor jön a pótdíjnak nevezett sarc, amely akár 19 százalékát is kiteheti a jogszabályban és szerződésben garantált árnak.

"A politika kiszámíthatatlanabb a szélnél" - mondja a Magyar Szélenergia Társaság elnöke. A Mosonmagyaróvár melletti egyik szélerőműparkot éppen ottjártunkkor örvendeztették meg az éves pótdíjszámlával, minek következtében bevételük több mint 10 százalékát kell visszafizetniük.

Forrás: hetivalasz.hu