Az ellenállhatatlan kényszer, hogy újra megöleljük eltávozott szeretteinket, vagy hogy megelőzzük a már bekövetkezett katasztrófákat, életben tartják az időutazás ötletét. Míg az elképzelés nagyszerű fikciókat szül, néhány tudós azt állítja, lehetetlen vissza utazni a múltba.

Létezik néhány elméleti szakemberek által kreált forgatókönyv arra, hogy miként lehet utazni a múltba, állítja Brian Greene, a Columbia Egyetem fizikusa, Az elegáns univerzum című bestseller szerzője. „Ám ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket a lehetőségeket, a legtöbb fizikus egyetért abban, hogy a többségük a tudomány határát súrolja, s szinte mindegyik kizárható” – véli Greene.

A negyedik dimenzió

A fizikában az időt dimenzióként határozzák meg, csakúgy, mint a hosszúságot, szélességet és magasságot. Amikor elindulunk otthonról a sarki fűszereshez, a térben utazva haladunk előre mind a három jól ismert dimenzióban, ugyanakkor a negyedik dimenzióban, az időben is.

„A tér és az idő összefonódnak ebben a négydimenziós szerkezetben, melynek nem véletlenül tér-idő a neve” – írja könyvében Charles Liu, a New York-i Városi Egyetem asztrofizikusa, az Egyetlen univerzum:otthon a kozmoszban társszerzője. A tér-idő olyan, mint egy darab négydimenziós rugalmas anyag. Amikor valami, aminek van tömege – én, te, egy tárgy, egy bolygó, vagy bármelyik csillag – ül ebben a rugalmas négydimenziós anyagban, horpadást okoz, gödör keletkezik a tér-időben. Ez a gödör a megnyilvánulása a tér-idő meggörbülésének.

A tér-idő görbülése okozza azt, hogy a tárgyak egy görbe ív mentén mozognak az űrben, és ez a görbülés az, amit más néven úgy ismerünk, hogy gravitáció. Matematikailag lehetséges bármely irányba mozogni a három térbeli dimenzióban, de ez a mozgásszabadság nem érvényes az időre. „A tér-idő negyedik dimenziójában, vagyis az időben csak arra vagyunk képesek, hogy előre mozogjunk” – állítja Liu.

Alagutat ásni a múltba

Létezik néhány elképzelés az időutazás megvalósítására. Ezek többsége a féreglyukakhoz – feltételezett alagutak, melyek két távoli területet, egyes elméletek szerint két különböző univerzumot kötnek össze a tér-időben – kapcsolódnak.

Michio Kaku, a New York-i Városi Egyetem másik fizikusa szerint a féreglyukak egyszerre vezetnek a jövőbe és a múltba, de óvatosan kell kezelnünk ezt a kérdést, mert az üzemanyag, vagy energiaforrás, mely szükséges lenne egy féreglyukon keresztüli úthoz, sokszorosan meghaladja azt a mennyiséget, melyet a mai technológiával a Földön elő lehet teremteni. Kaku szerint mindössze egy ilyen utazás felemésztené egy csillag összes benne rejlő energiáját.

Greene - aki a húrelmélettel, vagyis a fizika azon ágával foglalkozik, amelyik az anyag legalább tíz dimenzióját vizsgálja, és megpróbálja szinkronba hozni a részecskefizika törvényeit a természet alapvető erőinek törvényeivel - azonban megkérdőjelezi ezt az elméletet. „A nagyon-nagyon optimista feltevés lényege az, hogy ha megfelelően nyitjuk meg a féreglyukat, nem csak a térben, de az időben is ugorhatunk egy nagyot. A tudósok többsége azonban, aki tanulmányozta a kérdést, erősen kételkedik az elmélet működőképességében.”

Kozmikus húrok

Az időutazás egy másik népszerű elmélete a kozmikus húrokra épül. Ezeket a korai kozmoszból visszamaradt vékony csatornákat az állandóan táguló univerzum energiája folyamatosan nyújtotta. Feltehetőleg elképesztően nagy tömeggel rendelkeznek, következésképpen a közelükben meggörbülhet a tér-idő szerkezete.

„A kozmikus húrok vagy végtelenek, vagy soha véget nem érően ismétlődnek” – mondja J. Richard Gott, a Princeton Egyetem asztrofizikusa. Két párhuzamos húr egymáshoz közeledése erőteljesen meghajlítja a tér-időt, és ez a rendkívüli térszerkezet elméletben lehetővé teszi az időutazást. Ez az a lehetőség, amit egy szuper-civilizáció kipróbálhat, de mi még elképesztően messze vagyunk ettől. A mi civilizációnk még a saját bolygójának energiaforrásait sem képes kontrolálni – állítja Gott.

A tudósok többsége szerint a múltba történő utazás még elméleti szinten is sántít, s mint láthattuk, a gyakorlat végképp távol esik jelenünk valóságától. És akkor még nem is beszéltünk arról, milyen, a mai tudásunkkal szinte felfoghatatlan problémák merülnének fel egy ilyen utazás közben. Megtalálhatjuk e saját magunkat a múltban, vagy mi történik akkor, ha az idő egy korábbi szakaszában általunk idézett változások esetleg lehetetlenné teszik későbbi megszületésünket? Brian Greene szerint ne számítsunk arra, hogy ezekre a kérdésekre a közeljövőben választ kapunk.