A globális felmelegedés miatt emelkedő hőmérséklet a lucfenyő-erdőket arra készteti, hogy gyorsabban szállják meg a sarkköri tundrát, mint azt a kutatók eredendően gondolták.

Ezzel az erdők "kilakoltatják" és veszélyeztetik a már ott és csak ott élő fajokat - mutatta ki egy új vizsgálat. A tundra olyan földterület, ahol a fák növekedését az alacsony hőmérséklet és a rövid tenyészidő gátolja. A sarkköri tundrán a permafrost, az állandóan fagyott altalaj az uralkodó. 

Itt az egyetlen vegetációt a fűfélék, a zuzmók és mohák teszik ki. A lucfenyő-erdők és cserjék helyezkednek el a tundrák szomszédságában, találkozási pontjuk az erdőhatár. Nyáron a permafrost felenged és a tundra lápokká és tavakká változik, ezzel egyedülálló élőhelyet teremt a növények számára. A klímaváltozás időközben megnyújotta a nyári meleg időszakot és elősegítette a fák növekedését, így az erdőhatár betolakodhatott a tundrára.

A fagyűrűk vizsgálatával a kutatók rekonstruálták a fák sűrűségének és az erdőhatár pozíciójának 300 éves történelmét. Az eredmények azt sugallják, hogy a fák gyorsabban kúsznak be a tundrára, mint korábban hitték.

A hagyományos elmélet az erdőhatár dinamikájáról azt tartja, hogy az előre haladás igen lassú, mivel zordak a körülmények ezen sarki övezetben - mondja Ryan Danby kutató. Ám az új vizsgálat adatai azt mutatják, hogy a melegedő időjárásra válaszul a fák rohamosan terjedni kezdtek. A kutató szerint olyan, mintha a fák csak arra vártak volna, hogy a körülmények jobbra forduljanak, "aztán úgy döntöttek, hogy rohamra indulnak, nem csak sétálnak".

Míg számos helyen a több fa megjelenése jó hír, a Sarkkörön ezen folyamat olyan fajokat veszélyeztet, mint a karibu és egy, a tundrán tenyésztett juhfaj, nem is beszélve az emberkről, akiknek túlélése ezen fajoktól függ.

Forrás: hirado.hu