Az áradások miatt a folyó menti pocsolyákban milliószámra kelnek ki a szúnyogok. Az önkormányzatok a szokásosnál sűrűbben permeteznek, de ez nem elég. A kertes házakban további védekezés nélkül nem lehet megmaradni.
Az áradások miatt a folyó menti pocsolyákban milliószámra kelnek ki a szúnyogok. Az önkormányzatok a szokásosnál sűrűbben permeteznek, de ez nem elég. A kertes házakban további védekezés nélkül nem lehet megmaradni.
Bolygónkon az életet adó napfény, négy hidrogénatom egy héliumatommá válása során keletkező sugárzási- és hőenergia. De mi történik, ha elfogy a hidrogén a Napból?
Csillagászati szakkifejezéssel a Nap először vörös óriássá válik, a belsejében felszaporodó hélium következtében kitágul (jelenlegi méretének kb. 200 szorosára), melynek során elnyeli a Naphoz legközelebb álló Merkúrt és Vénuszt. A Földön a forróság miatt eltűnik az élet. Ha akkor innen szemlélhetnénk, a Nap betöltené az egész eget elképzelhetetlen méretével. Ezután a vörös óriás ledobja külső rétegeit, és csak a forró csillagmag marad vissza. A Nap végállapotában körülbelül egy Föld méretűre zsugorodott fehér törpeként ismert csillag lesz. A kezdetben több millió fokos hőmérséklet 10-20 ezer fokra csökken, és kialakul az örök egyensúly.
De egyelőre még nem kell költöznünk a Földről, mert a Nap típusú csillagok élettartama körülbelül 10 milliárd év. A mi Napunk körülbelül 5 milliárd éves az elhasznált üzemanyaga alapján számítva, úgyhogy „talán” marad idő kidolgozni a megoldást...
A harkályok táplálékkeresés során a fák törzsét kopogtatják csőrükkel, így kutatják fel az abban lakó férgeket, nyüveket, melyeket hosszú, tapadós nyelvükkel szednek ki a kikopácsolt lyukból. De miért nem kapnak agyrázkódást?
A karib-tengeri Trinidad szigetén él egy gémféle, a hazai szürke gémhez hasonló gázlómadár. Ez a madár egy meglepő módszert fejlesztett ki. Rovarokat gyűjt majd azt a vízbe ejtve lesben áll a parton. Amikor az arra tévedt hal észreveszi a víz felszínén úszó eledelt, a gém hirtelen lecsap rá, és így ő lesz a zsákmány. A trinidadi gémek efféle trükkös élelemszerzése nem egyedülálló az állatvilágban.
Az elmúlt ezerkétszáz évben nem volt példa olyan nagyságú és olyan tartós felmelegedésre, mint a XX. század végén.
Timothy Osborn és Keith Briffa brit kutatók az északi félteke tizennégy pontján vizsgálták a fák évgyűrűinek növekedését, a jégtakarók rétegeit, és a fosszíliákat, illetve kagylókat tartalmazó üledékeket. A vizsgálatok alapján viszonylag pontosan meg lehet határozni a különböző korok hőmérsékletét. A kutatók kiderítették, hogy a IX. század óta a jelenlegi periódus a legmelegebb, egyszersmind a legtartósabb felmelegedési szakasz.
Forrás: Élet és Tudomány
Japán legnagyobb főszigetén található a JO-SHIN-ETSU-KOGEN nemzeti park. A területen élő japán makákók csoportjában érdekes jelenség bukkant fel. A majmokat gabonával és édesburgonyával etetik úgy, hogy az ételt egyszerűen csak elszórják a tengerparti nedves homokba. Mivel valószínűleg kellemetlennek gondolták a gabonaszemekre tapadt homokot evés közben, ezért felmarkolták a gabonát homokkal együtt, és a sekély part menti vízbe szórták. Így a vízfelszínen maradt élelem megszabadult a homoktól és a makákók már jóízűen elfogyaszthatták.
Tajvani kutatóknak disznókba is sikerült beültetni azt a medúzagént, amelynek génterméke felelős a tengeri állatok fluoreszkálásáért.A természetes fényben a disznók szeme és orra zöldell halványan, sötétben azonban egész testük, sőt a belső szerveik is zölden világítanak. Három évvel ezelőtt szingapúri kutatók a biotechnológusok népszerű kísérleti halába, a zebradánióba ültették be a medúzagént a vízbe került szennyezőanyagok kimutatása céljából. Másfél éve pedig Dolly „szülőszobájában”, a skóciai Roslin Intézetben színezték zöldre ily módon a tyúkokat. E genetikailag módosított disznókat a biológusok az őssejtek, illetve a humán betegségek kutatásában szeretnék fölhasználni. Kérdés, hogy az állatok képesek-e utódjuknak átadni a beültetett medúzagént. (Forrás: Élet és Tudomány)
Egy amerikai tudós nemrég meglepő viselkedésre lett figyelmes a kardszárnyú delfinek körében. Tanulmányozásuk közben az egyik példány képes volt a sirályokat a tenger felszínéhez csalogatni úgy, hogy a cet a felszín fölé dobott egy halat. Egy olyant amit korábban elfogyasztott, majd visszaöklendezett. Ez hamar felkeltette az éhes sirályok figyelmét és leszálltak a vízre. A víz alatt vadászkészültségbe helyezkedett delfin egy pillantás alatt kiemelkedett a tengerből és elejtette a becsapott sirályt. Találmányát a csoport többi tagjai is hamarosan átvették.