A jobb és a bal szárny még zárva van, alig lézeng egy – két ember az előtérben, korán van még, de az izgalom a kíváncsiság így is látszik a korán érkezők szemében.
Kint az ajtók előtt hangos nevetés szűrődik be az üvegajtók vékony falán át. Ahogy a vidám fiatalokból álló csoport belép az előtérbe hangjuk elhalkul csak fojtott, izgatott nevetgélésük hallatszik.

  Lassan gyűlni kezdenek az emberek, idősebbek és fiatalok.

Egy idős házaspár félre vonul a sarokban álló székekhez és beszélgetni kezdenek. Szolid ruhájuk illik szelíd jellemükhöz. Csend és nyugalom lengi körbe őket.
A tömegből félre vonultan kiválik még néhány fiatal csinosan felöltözve, a lányok köldöke kikandikál a blúz alól  a napsütést idézve, a nyár melegének ígéretével, s a fiúk hosszasan elméláznak e parányokon.
A szerelmespárok nem zavartatják magukat csókolóznak önfeledten, hisz övék a világ, övék az idő végtelenje, nem sietnek és nem késnek el sehonnan. Egymásba fonódva ölelkeznek mosolygós és leplezetten kíváncsiskodó szempárok kíséretében.
Egy nagyobb fiúcska nyúzza a nagymamáját, hogy mikor kezdődik már az előadás, s hogy vajon jó lesz. A nagymama türelmesen csitítja miközben kutatva néz szét a tömegben. Hamarosan ki is derül kit kereset. Megérkezett a fia és a felesége, üdvözlik egymást és a fiú szépen meg is nyugszik szülei láttán.
Halkan duruzsolnak az emberek és én köztük vagyok egy. Rajtam is fojtott izgalom és kíváncsiság hatalmasodik el, mely érezhető a többieken is.
Még negyed óra és kezdődik az előadás.
Néhányan az utolsók között megrendelt jegyeiket most váltják ki.
Nyílik a jobb és bal ajtószárny mely a színházterembe vezet.
Az emberek izgatott kutatgálásba kezdenek, mindenki nézi hova is szól a jegye, a szerelmesek kibontakoznak az ölelésből, az ajtók felé igyekeznek ők is és fegyelmezetten, nem tolakodva adják oda a jegyet a kedvesen mosolygó jegyszedő hölgyeknek, akik különféle instrukciókkal látják el a nézőket, mert most már nézőkké lettek, egy számukra érdekes előadás nézőivé, résztvevőivé.
A teremben a székek, a színpad, a függönyök, s a díszlet illata csapja meg a belépőket; s az ott maradt számos előadás megannyi emlékképe, könnyekkel vagy nevetéssel attól függően miről szólt a színdarab.
Még égnek a fények a teremben, az emberek helyezkednek, beszélgetnek, ismerősöket fedeznek fel, akiknek integetnek, és nevetgélnek.
Csendesen kellemes zene szól a hangszórókból.
Aztán megszólal a csengő és elsötétül a színházterem egy utolsó moraj fut végig a székek között és elcsendesedik mindenki.
Felkonferálják az előadást, majd felgördülnek a függönyök, és taps viharzik szét a teremben s fellép a színpadra az első szereplő…
De a színházban nem csak dráma és nevetés van, hanem koncertek neves előadókkal is, és bizony helyi előadások kisiskolások, amatőr művészek előadásában.