Pénz beszél, kutya ugat. Sajnos ez a mondás életünk minden területére igaz, nem kímélve az oktatást sem.
Eljött az idei évben is a végzősök számára a pályaválasztás időszaka, ám sajnos ma már nem a "mi szeretnék lenni" kérdés a döntő, hanem a mire van lehetőségem.
Van, akinek nem okoz gondot "merre menjen, milyen tájra". Ezzel szemben a többségnek a felvételi lapok feladása is komoly terhet jelent.

De kezdjük az elején. A középiskolai végzősöknek szeptemberben megkezdődött a visszaszámlálás. Pénztárcát nem kímélő dolgok várnak a szülőkre egész évben. Kösztüm, szalagavató, bankett, említve csak a legköltségesebbeket.
A diákok sincsenek könnyebb helyzetben: pályaválasztás, érettségi.
Mindenki számára nagy felelősség a felsőoktatási intézmény kiválasztása. Az eredményeikhez, képességeikhez mérten kell mindenkinek döntenie. (pl.: egy átlagos tanuló felejtse el az orvosi egyetemet. :-)) Ám a legtöbb tanuló szembesül azzal, hogy anyagi körülményeiket is figyelembe kell vennie a választásnál. Állami vagy költségtérítéses iskola, közel vagy távol van-e lakhelyétől.
Tegyük fel, hogy egy jó eszű, ám szegény gimnazista szeretne elmenni a mi kis városunkból Szegedre, tanulni. Beadja a továbbtanulási lapot, felveszik. De hogyan tovább? Akár kollégium, akár albérlet, kezdő tőke kell. Miből?
Hiába a jó átlag, a négy év munka, ha nem tud elindulni.
Ráadásul a legtöbb helyen ösztöndíj sincs az első félévben.
Így marad a közeli főiskola, egyetem és egy olyan szak, ami nem igazán érdekli.
Mit ér az ingyenes felsőoktatás, ha a legtöbb ember számára az elindulás is probléma.
    Anyagias a világ mindenben. Már az általános iskola alsó tagozatában, legtöbb esetben megjelennek az anyagi és társadalmi különbségek.
A gazdag kisgyerek, aki 10 évesen a legújabb mobillal jár suliba, csak a hozzá hasonló (hasonlóan jómódú) gyerekekkel barátkozik.
Esetleg a szegényebb gyerekeket le is nézi. És sajnos- tapasztalatból tudom- már ennyi idősen sok gyerek azt hiszi, hogy  ha pénze van, megtehet bármit. Belenevelődik a felsőbbrendűség.
    Sajnos az anyagi különbségek okozta szakadék megnyílik ennyi idősen, s egyre csak mélyül. A szegény mindenhol szegény marad, a gazdag, gazdag.
Ez ellen semmit nem tehetünk, ez örök igazság. De próbáljuk meg a felsőbbrendűség érzése helyett a toleranciát belenevelni a gyerekekbe, csökkentve ezzel az anyagi különbségek okozta társadalmi feszültségeket.


(Megjegyzés: E cikk írása közben épp valami mese ment a tévében, melyből ide idézném "Földlakó Tomi" mondatát: "Ha pénz van a zsebemben, akkor érzem, hogy vagyok valaki")