A gyerekek és - valljuk be - a felnőttek nagy része is várja a december elején érkező Mikulást. Ajándékozunk, mindenki mindenkit, cégen belül, cégen kívül, családilag, barátilag, de kiről és miről is emlékezünk meg ilyenkor?

A Mikulás ünnepen, azaz december hatodik napján Szent Miklós püspökről emlékezünk meg, aki időszámításunk szerint 270 körül született a kis-ázsiai Patarában, ami a mai Törökország területén fekszik. Szüleit korán elvesztette, s egyedüli gyerek lévén egy rokonhoz került, aki felnevelte s megismertette vele a kereszténységet.

Szüleitől örökölt vagyonát elosztogatta a szegényeknek, jótékony célra - többek között innen is az ajándékozás szokása, mikor róla emlékezünk meg. A hívők egyébként égi jelre választották egyházi vezetőjükké, püspökké, melyhez azért kellett az is, hogy tiszteletüket és szeretetüket jótékonyságával kivívja. Csodás tettei miatt egyébként már életében szentnek tartották. (Csodatettei során egyszer egy viharban megmentette egy tengerész életét. Máskor, amikor éhínség sújtotta városát, és egy hentes három gyermeket megölt, hogy húsukat eladja, ő ezt leleplezte, sőt, a gyerekeket is feltámasztotta. Így lett egyben a gyermekek védőszentje is. A legismertebb hozzá kapcsolódó történet mégis az, amikor a fülébe jutott, hogy egy ember nem tudja férjhez adni három lányát, mert nincs hozományuk. Mivel Miklós nyíltan nem akart segíteni, így az éj leple alatt három erszényt dobott be az udvarukba, így mentve meg őket attól, hogy örömlánynak kelljen szegődniük.)

Így lett Miklós végül az utazók, a zarándokok, a tengerészek és a révkalauzok, a gyermekek, a hajadonok és az aggszüzek, valamint a zálogházak tulajdonosainak védőszentje, s oltalmazója a házasságnak és az anyaságnak. Védőszentjéül választotta Oroszország, Görögország, Szicília, Lotaringia és Apulia.

Miklós (akit a középkor óta a tizennégy segítő szent között tartanak számon) ökumenikus szent, hiszen zsidókon is sokat segített, mikor a keresztények üldözték őket. 343 december hatodikán halt meg püspöki székhelyén. Sírja zarándokhellyé vált, majd később, 1087-ben maradványait az olaszországi Bariba vitték, ahol székesegyházat is emeltek fölé. De tisztelete már korábban elkezdődött, a hatodik században templomot is emeltek az emlékére Konstantinápolyban, I. Justinianus parancsára.

Magyarországon az iránta érzett tisztelet például abban is megnyilvánult, hogy közel hatvan falvat neveztek el róla (Szigetszentmiklós, Kunszentmiklós, stb.).

A személyéhez kapcsolódó vörös köpenyes, nagy szakálló, pirospozsgás arcú Mikulás (amely név a Miklós cseh és szlovák alakja) és az ehhez kapcsolódó ajándékozás szokása szinte minden nép kultúrájában megtalálható.

Érdekesség, hogy német nyelvterületen a Mikulásnak fenyegető kísérői is vannak, akik vagy veréssel, vagy megevéssel fenyegették a gyerkőcöket (Németországban a gólyalábas Knecht Ruprecht, vagy Svájcban Schmutzli, sógorainknál pedig a nálunk is ismert krampuszok.

A legenda természetesen a különböző népek ajkán más és más formában él, így a Mikulással találkozhatunk Szent Miklósként, Heiliger Nikolaus-ként, Télapóként, Karácsony apóként is. A Télapó megnevezés egyébként Kelet-Európában szovjet hatásra terjedt el, náluk Fagy apó (Gyed Moroz) hozta a fenyőfát az ajándékokkal a jóságos Hópelyhecskével (Sznyegurocska) - igaz, szilveszter napján.