A várandós anyukák többsége gyermekük születését a lehető legtermészetesebb módon képzelik el. Sokan az otthoni szülés mellett döntenek, akkor is, ha azt az orvosi kamara ellenzi. Ám vannak olyan esetek, amikor császármetszésre van szükség, sőt olyan is akad, aki kifejezetten így szeretne szülni, azzal az indokkal, hogy így legalább a vajúdást nem kell végigszenvednie.

A császármetszés lényege, hogy a születendő magzatot a természetes szülőutak megkerülésével, a hasfal és a méh megnyitása révén hozzuk világra. A műtét homályos leírása már az ókori leletekben is szerepel, elsősorban a halott terhes magzatának kiemeléseként. Mai tudásunk szerint elsőként Numa Pompilius (i.e. 715-672) második római királytól származik a császármetszés első törvényes szabályozása, amely szerint haldokló vagy elhalt terhes méhéből has-metszéssel ki kell emelni a magzatot, és a magzat halála esetén külön kell őt eltemetni - olvasható a Házpatica.com-on. Ily módon született halott anyjából történt kiemelés révén Scipio Cornelius Africanus (i.e.235- 183) római császár, és a feltételezések szerint Julius Caesar (i.e. 100- 44) is. Azt, hogy a műtét az elnevezését - "sectio caesarea" - az első császári törvényről, vagy Julius Caesarról kapta, ma sem tudjuk biztosan.

Új korszakot nyitott a szülészet és az egész orvostudomány történetében Semmelweis Ignác (1818-1865) zseniális felismerése, az asepsis-antisepsis elvének gyakorlati elterjedése. A különböző műtétek, és így a császármetszés anyai halálozása is jelentősen lecsökkent, 15-25 százalékra, ami azonban még mindig túl magas volt ahhoz, hogy szélesebb körben alkalmazzák. A császármetszést ekkor még csak abszolút anyai javallat esetében, az anya biztos életveszélyének elhárítására végezhették. Az első sikeres császármetszést, amelynek kapcsán anya és újszülöttje is élve hagyták el a klinikát, hazánkban Tauffer Vilmos (1851-1934) végezte 1890-ben.

Az antibiotikumok felfedezése és gyakorlati alkalmazása, a transfúzió és a korszerű anaesthesia bevezetése gyökeresen megváltoztatta ezt a helyzetet, a császármetszés anyai kockázata minimálisra csökkent. Ez tette lehetővé, hogy a császármetszés már a megszületendő magzat érdekében is elvégezhetővé vált. Világviszonylatban is az elsők között ismerte ezt fel Zoltán Imre professzor (1909 -) a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója, aki a különböző magzati veszélyhelyzetek megoldására már a negyvenes évek végétől rendszeresen végzett császármetszést. A császármetszés ettől kezdve már nemcsak az anya életét fenyegető rettegett szülészeti szövődmények elhárítására volt alkalmas, de alkalmazhatóvá vált olyan esetekben is, amikor az adott szövődmény a magzat életét vagy egészségét fenyegette. Több mint egy évtizedes tapasztalat birtokában dolgozta ki Zoltán professzor a "prophylacticus császármetszés" elvét (1957), amellyel addig elképzelhetetlenül kedvező szüléskörüli anyai és magzati halálozást és megbetegedést ért el, ami ismét új korszakot nyitott a szülészet történetében, és méltán tette őt világhírűvé. Az elv lényege: "császármetszés végzendő minden olyan esetben, amikor az anyára és magzatra nézve kedvezőbb, mint a hüvelyi szülés", ami máig uralkodó szemlélete a modern szülészetnek.

Amikor elkerülhetetlen

Biztosan császármetszést végeznek a következő esetekben, mert beavatkozás hiányában nagy valószínűséggel meghalna az anya vagy a magzat:

- Ha túlságosan korán válik le a méhlepény, a magzat oxigénellátása egyik pillanatról a másikra veszélybe kerülhet, s az anyai vérveszteség is jelentős lehet.
- Ha a méhlepény részben vagy egészen elzárja a méhszájat, nincs lehetőség természetes szülésre.
- Ha a burokrepedést követően előreesik a köldökzsinór, leszorítódhat, s a magzat oxigén nélkül marad.
- Előfordul, hogy az idő előtt elöregedő méhlepény már nem képes ellátni a magzatot. Ha az elégtelenség olyan súlyossá válik, hogy veszélyezteti a magzat életét és egészségét, császármetszést kell végezni.
- A terhességi mérgezés, azaz toxémia súlyos formája, a HELLP-szindróma esetén is az azonnali műtét jelenti az egyetlen megoldást.

Előfordul, hogy a kismamánál egyszerre több, önmagában nem császármetszést igénylő szövődmény vagy körülmény jelentkezik, ezért döntenek az orvosok a műtét mellett: ilyennek számít például, ha valaki először szül, a burok a fájástevékenység megindulása előtt repedt meg, magzata farfekvésben helyezkedik el, a vajúdás hosszúra nyúlik, miközben nincsenek elég erős és rendszeres fájások.

Forrás: Stop.hu