Manapság szerte a világon folyik a vita a halálbüntetés szükségességéről, annak ellenére, hogy ez a vitatható büntetési forma azóta létezik az emberi társadalmakban, mióta a bűn maga. Írásunkban a teljesség igénye nélkül bemutatunk néhány már feledésbe merült, a mai módszerekhez képest meglehetősen kegyetlen eljárást, melyek egykor gyakran alkalmazott technikák voltak.

Eltiprás elefánttal

A közel 4000 éves módszert Dél- és Dél-Kelet Ázsiában „kedvelték”,

mely során az elítélt fejét lehetőség szerint egy abnormálisan nagy méretű, betanított elefánttal zúzatták össze. Hozzánk közelebb eső területeken sem volt ismeretlen ez az eljárás, alkalmazták Bizáncban és a Szasszanida Birodalomban (3.-7.század), a mai Irán területén is. Az egyik szasszanida király például így végeztette ki azt a keresztény férfit, aki nem engedte, hogy lányát a király háremébe kényszerítsék. A módszert sokáig alkalmazták, még a 17. században is létezett, és erről több nyugati utazó is beszámolt.

Vasbika

A vasbikát, az athéni Perillosz találmányát az ókori görögországi Agrigentum türannusza, Phalarisz (i.e. 570-554) alkalmazta elsőként,

magán a feltalálón próbálva ki a szerkezetet. De a legenda szerint Phalarisz is közelről megismerhette a módszert, mikor a következő trónkövetelő eltette őt az útból. A vasbika lényege: az elítélteket a fémszerkezetbe zárták, majd tüzet gyújtottak a szobor alatt, melynek fején speciális fúvókás szerkezetet alakítottak ki, melynek köszönhetően az áldozatok kiáltozása a bika bőgéséhez hasonlatosan felerősítve jutott el a „publikumhoz”. A késő római időkben számos keresztény mártír esett a bika áldozatául.
 

Ling Chi

A kínai Ling Chi a Song-dinasztia (960-1279) alatt bevezetett és

csak 1905-ben beszüntetett különös eljárás volt. A halálra ítéltet egy oszlophoz kötötték és fokozatosan darabokra vágták. Ám az igazán meghökkentő elem ebben a módszerben az, hogy ópiumot adtak a haldoklónak, ami nemcsak elnyújtotta agonizációját, hanem egyfajta perverz misztikus élménnyé avatta a szenvedést.

Keelhauling

A valószínűleg a holland tengerészetnél bevezetett büntetésről 1560-

ból van először adatunk, és hivatalosan nem vonták vissza egészen 1853-ig. Nem hivatalosan a brit tengerészetnél is alkalmazták, emellett a kalózok kedvelt büntetési eljárása volt. A büntetendő matrózokat egy kötélhez erősítve a hajó egyik oldalától a másikig vonszolták a hajótest alatt, vétségük súlyossága szerint gyorsabban, vagy lassabban. Ha gyorsan húzták át az elítéltet, a hajótestre rakódott növények súlyos, akár halálos sérüléseket is okozhattak, a lassabb vontatás viszont a fulladás veszélyét rejtette magában. Egyértelmű halálos ítéletet jelentett, ha a hajó orrától a tatig húzták az elítéltet.

Spanyol szamár

Az úgynevezett spanyol szamár a 17. századi spanyol hadsereg körében gyakorta használatos kivégzési eljárás volt a dezertőr, vagy a szolgálatukat nem megfelelően teljesítő katonák számára. A vétkező bakáknak ruhátlanul kellett felmászniuk egy háromszögű, lábakra helyezett rúdra, és a lábukhoz erősített súlyokkal kellett a gerendán ülniük addig, amíg az egyre nagyobb teher szó szerint kettészakította testüket. A kivégzés kínjait a súlyok fokozatos növelésével lehetett felerősíteni. Még ennél is kegyetlenebb megoldás volt az a változat, mikor nem gerendára, hanem hegyes piramisra ültették a katonákat. A módszert az angol sereg is átvette, az egyik feljegyzett eset szerint a közkatonaként szolgáló William Merriday-nek cipői áruba bocsátása miatt a súlyok mellett egy pár lábbelivel a nyakában kellett meghalnia.
 

Rózsakoporsó

Jellegzetes középkori kínzással egybekötött kivégzés a rózsakoporsó, mely kb. a 13. században ütötte fel a fejét. Az elítélteket egy mérges kígyókkal és rovarokkal teli koporsóba fektették, és csak idő kérdése volt, hogy a bezártságtól egyre ingerültebb állatok megmarják az élve eltemetett embert.

Guillotine

Mindenki ismeri a guillotine-t, ám azt kevesen tudják, hogy nevét egy halálbüntetést ellenző politikusról, Dr. Joseph Ignace Guillotine-ról kapta, aki mint viszonylag humánus kivégzési módot kívánta bevezettetni. A fenti módszereknél valóban emberségesebb szerkezet ma ismert változatát nem sokkal a francia forradalom előtt készítették, bár hasonló szerkezeteket már a középkorból, a 14. század elejéről is ismerünk Franciaországból, Németországból, Angliából és Skóciából. Dr. Guillotine 1789-ben terjesztette be törvényjavaslatát a francia állam felé, melyben a büntetések, így a halálbüntetések egységesítését, egyszerű és gyors kivitelezését, valamint a kínzás eltörlését javasolta. Miután a kormány elfogadta indítványait, nekiálltak megalkotni a halálos szerkezetet, először állatokon, majd holttesteken „élesítve a pengét”. Az első guillotine-t a Carroussel-téren állították föl 1792-ben és a francia forradalom során arisztokraták sora esett áldozatául. Első közülük maga a király, XVI. Lajos és felesége, Marie Antoinette volt.